New Yorkban mar a harmadik napunkon vagyunk tul. Holnap vagyunk itt utoljara, aztan megyunk tovabb vidamparkozni, majd Seaside Heights-ba, remelhetoleg suttetni a hasunkat ket teljes napon at.

En a magam reszerol mar jol elfaradtam, elegge intenziv ez a nyaralas, gyakorlatilag csak akkor pihentunk, amikor utaztunk Montrealbol Torontoba, meg a Niagaratol New Yorkba. Mondjuk ez a pihenes max nekem volt az, mivel csak ucsorogtem a kocsiban es bamultam a tajat es neha alusztam egyet. Igazabol a legjobban a labam faradt el, nem eleg neki a 6-7 ora alvas a regeneralodasra, a talpaimat mar nem erzem. Rengeteget gyalogoltunk minden nap, talan a mai volt az elso, amikor nem jartuk rongyosra a labunkat.

Voltunk a Szabadsag szobornal, a Wall Street-en hot dogoztunk, tettunk nagy setat Manhattanban, jartunk az Empire State Building 86. es a 102. emeleten, cable car-oztunk a Roosevelt Island-re, atsetaltunk a Brooklyn Bridge-en, vacsoraztunk isteni vietnami pho levest a China Town-ban, vegigjartunk a High Line-t, megneztunk az osszes felhokarcolot, jartunk az ontottvas negyedben, bameszkodtunk a 5th Avenue-n, elmentunk Coney Islandre es megneztunk az oceant es ezen kivul meg rengeteg helyen voltunk, felsorolni is lehetetlen lenne. Amit meg csinalunk napi szinten, az a metrozas, a metrozas es a metrozas persze. Ezt egyszeruen nem lehet megunni. Olyan szovevenyes es amugy jol szervezett ez a new york-i metrohalozat, hogy az valami hihetetlen. Zs nagy mestere mar a kulonbozo vonat tipusoknak (normal vagy express eppen az adott jarat), hogy hipp-hopp ott termunk mindenhol egy/ket/harom atszallassal.

Mi ugye Bronxban lakunk, ami hat valljuk be, ugy nez ki, csak feketek lakjak. Ezzel nincs is semmi  bajunk, de amikor szoba kerul valahogy veleltlenul egy beszelgetes soran, hogy hol szalltunk meg, mindenki lenyugozve a dobbenettol csak annyit mond erre: wow, guys. Hat bevallom, nappal nincs semmi bajom a kornyekkel, elore koszonnek nekem a fekak, en is visszakoszonok es mosolygok, de azert bennem van a para, hogy mit akarhatnak(akarhatnanak). Remelem csak udvariasak. :-) Este viszont azert szedjuk a labunkat hazafele, de a kornyeken sok a rendor, szoval nem hinnem, hogy barmi gondunk adodhatna valamikor is, de azert jobb nem piszkalni az oroszlan bajszat, ahogy Zs mondana.

Reggelente ugye metrozunk a varosba, ami nagyon vicces, mert a metron csak mi vagyunk felszallaskor feher emberek. Ahogy megyunk be Manhattan fele es elhagyjuk Bronx-ot es Harlemet, onnantol kezd higulni az arany es vegul atvalt nagyjabol fele-fele aranyra. De a fehereken es a feketeken kivul rengeteg csikszemu, olasz, spanyol es egyeb nemzetisegu ember megtalalhato itt. Ez egy nagy multikulti varos, ennek a sokszinusegnek minden bájával, legalabbis mi eddig meg csak ezt lattuk. Tok tolerans es liberalis mindenki, a melegek siman jarkalnak kezenfogva es akar csokolozva is az utcan es senki nem nez rajuk emiatt rossz szemmel (nekunk fura, mert azert ez otthon nincs). Visszaterve a metrora, hihetetlen osszetett es sok vonalbol allo rendszer ez. Iszonyat hosszu szerelvenyek, rengeteg ember, tok jo tajekoztatas. A szerelvenyek tobb szintre erkeznek be, egyszerre akar tobb is, csak ugye mas iranyba megy tovabb. Minden csatlakozasi lehetoseg kitablazva a metron es az allomason is, igy elegge konnyen meg lehet talalni mindent. Ma peldaul a Roosevelt Islandrol elmetroztunk Coney Islandre, ami egy oras ut volt ugy, hogy atvaltottunk express jaratra, hogy ne masfel ora legyen ez az ut. A new york-iak valoszinuleg eletuk nagy reszet a metroban tolthetik. Vagy ha kocsival jarnak, akkor a dugoban, mert autobol is rengeteg van, viszonylag szuk helyen, igy allandoan megy a dudalas, hogy haladjon mar vegre mindenki.

Ami rettentoen fura, az a sok kover ember. Vagyis inkabb rengeteg kover ember. De olyan ocsmany koverek, hogy ugy neznek ki, mint egy hatalmas, tulszodabikarbonazott muffin. Jarjak az utcat a kis feszulos, mindent lattatni engedo ruhacskajukban es mi csak nezunk, hogy ezt vajon igy hogy meri felvenni?! Raadasul tomik magukba a fankot, a muffint, az m&m-et, a mekis kajat... Elkepeszto. Ha mar a kajarol esett szo, az adagok itt kb dupla akkorak, mint otthon. Egy kezepes menu, az otthoni nagynak felel meg kb. Arban viszont minden sokkal dragabb. Mikor jottunk NY-ba, az autopalyan megalltunk vacsizni egy mekinel. Kivalasztottunk ket menut, amiert fizettunk kozel 20 dolcsit (ez kb 4500 Ft). Az ar nincs kiirva egyertelmuen, mindig csak nettot irnak ki, allamonkent eltero az AFA, igy sosem lehet tudni, hogy mennyi is lesz a vege a szamlanak. Nehez igy kalkulalni a koltsegvetessel. Na de ez a mekis kaja olyan sz*r volt, pedig en szeretem az otthonit, hogy el is ment egy jo idore tole a kedvem. Kajalni amugy ilyen utcai arusoknal tok jokat lehet, ma peldaul risze(a)s csirket ettunk, szinten hatalmas adagot, ennek azert mar kozelitoleg annyi volt az ara, mint egy otthoni rendelos ebednek a netpincerrol (5 dolcsi). Eddig amugy ez es a pho, meg egy koreai kajaldaban elfogyaszott ebedunk volt a legjobb, igyekszunk kerulni a sok hamburgert, hot dogot es egyeb "szemetet". Jut eszembe, ma amikor haazaertunk, Ann, a szallasadonk tesoja invitalt minket vacsira, fozott finom kinai kajat. Na az meg isteni volt, szerencsere o is szereti az azsiai konyhat. Holnap allitolag curryt foz, lehet csatlakozunk es beszallunk par sorrel a vacsiba.

Az utolso napra mar csak par program maradt hatra. Megyunk az Intreapid Sea, Air&Space muzeumba, itt csatahajo lesz lathato, remelhetoleg sok repcsivel. Aztan elmegyunk a Central Parkba, talan cangazunk is egyet, majd meg setalunk a varosban es lehet elmegyunk mozizni. Olyan szep filmszinhazak vannak itt, nem olyan borzalmas multiplexek, mint otthon, ki szeretnenk probalni. :-)

Aztan kedden elzuzunk vidamparkozni, mar keszitem a lelkem es a testem a 3 perces menetekre, melyben porgok-forgok majd es suhanok fel es le iszonyatos sebesseggel. :-)

Ennyi ido utan kezdjuk ugy erezni, hogy NY kezd beszippantani minket. Az elso nap eleggge vegyesek voltak az erzeseink a varossal kapcsolatban. Tetszett is, meg nem is, valahogy nem talaltuk magunkat benne. Aztan masnap, mikor Manhattanban setalgattunk es neztuk a patinans felhokarcolokat, valahogy minden megvaltozott es a helyere kerult. Most mar imadjuk, szivem szerint meg maradnek par napot, hiszen annyi latnivalo volna meg. 

Egyedul az idovel nem vagyunk kibekulve, szinte mindig borus az eg (kiveve ma Coney Island-en), de szerencsere csak este esett eddig itt. A nap is neha kisut, de nincs dogleszto meleg, igazi varosnezos idonk van. Remelhetoleg azert a pihenos ket napunkon hetszazara fog sutni a nap. :-)